Bizonyítás
Nézzük elégségességet! Azaz tegyük fel, hogy -re teljesül a tételben említett mindkét feltétel, és mutassuk meg, hogy ekkor -ben teljesül a számelmélet alaptétele. Az 1. feltétel azt jelenti, hogy akárhogyan is választunk ki valahány – akár végtelen sok – főideált -ben, azok között mindig lesz maximális elem a 19.7. Definíció szerinti értelemben. Tegyük fel továbbá indirekt, hogy ennek ellenére léteznek olyan, a nullelemtől és egységektől különböző elemek -ben, amelyek nem bonthatók fel felbonthatatlanok szorzatára a 16.16. Definíció szerinti értelemben. Minden ilyen hipotetikus elemhez készítsük el az általa generált főideált, és jelöljük -rel az összes ilyen főideál halmazát. Az 1. feltétel miatt -ben létezik maximális elem. Jelöljük ezt a főideált -mel, amely tehát az elemet és annak többszöröseit tartalmazza.
Az indirekt feltevésünk alapján ugye -nek nem létezik prímtényezős felbontása. Emiatt az elem maga nem lehet felbonthatatlan, máskülönben ő – a 16.16. Definíció értelmében – saját magának az egytényezős felbontása lenne. Mivel nem felbonthatatlan, ezért a 16.11. Definíció alapján ő felírható alakban, méghozzá olymódon, hogy sem , sem pedig nem egység, és nem is asszociáltjai -nek. Ezt összevetve azzal, hogy teljesülnek az és a oszthatóságok, a 19.12. Tétel alapján fennállnak az és az szigorú tartalmazási relációk.
Mivel az főideálról azt mondtuk, hogy az halmazrendszer maximális eleme, így sem az , sem pedig a főideálok nem lehetnek elemei -nek. Ezért nekik már létezik prímtényezős felbontásuk:
Ám ekkor miatt:
Ez épp -nek lenne egy prímtényezős felbontása, ami indirekt feltételezésünk szerint nem létezhetne. Ez ellentmondás, azaz mégiscsak minden nemnulla és nem egység elemenek létezik prímtényezős felbontása -ben. Továbbá a 2. feltétel miatt minden felbonthatatlan elem prímtulajdonságú, ezért a 16.18. Tétel értelmében egy ilyen prímtényezős felbontás – a tényezők sorrendjétől és asszociáltságtól eltekintve – egyértelmű.
Most igazoljuk a szükségességet! Azaz tegyük fel, hogy -ben teljesül a számelmélet alaptétele, és mutassuk meg, hogy ebben az esetben a tételben említett feltételek is teljesülnek. Ha teljesül az alaptétel, akkor a 16.17. Tétel alapján minden felbonthatatlan elem prímtulajdonságú, azaz teljesül a 2. feltétel, és így már csak az 1. feltételt kell igazolni. Tegyük fel indirekt, hogy nem teljesül az 1. feltétel, azaz létezik olyan főideálokból álló halmazrendszer fölött, amelyben nincs maximális elem a 19.7. Definíció szerinti értelemben.
Ezt vessük össze azzal, hogy a 19.6. Tétel alapján a szigorú tartalmazási reláció tranzitív. Emiatt szükségképpen létezik olyan végtelen, főideálokból álló sorozat, amelyben minden főideál szigorúan tartalmazza a sorozatban előtte lévőt:
A 19.12. Tétel miatt az elemek közül semelyik sem asszociáltja a sorozatban utána lévő elemnek, és mivel a 16.7. Tétel alapján az asszociáltság ekvivalenciareláció, ezért semelyik másiknak sem. Továbbá szintén a 19.12. Tétel miatt teljesülnek az alábbi oszthatóságok:
Ezen túlmenően kijelenthetjük azt is, hogy egyrészt legkésőbb -től kezdve a sorozat egyik tagja sem lehet a nullelem. Máskülönben ugyanis egy ilyen elem által generált főideál csak a nullelemet tartalmazná, és így a 18.15. Tétel szerinti 3. tulajdonság miatt nem létezhetne a nála szűkebb főideál. Másrészt az is igaz, hogy a sorozat egyetlen tagja sem lehet egység, máskülönben ugyanis az általa generált főideál a teljes gyűrű lenne – hiszen a 16.3. Definíció alapján egy egységnek minden elem többszöröse –, és így nem létezhetne a nála bővebb főideál.
Az tehát egy olyan elem, amely nem a nullelem és nem is egység, továbbá az oszthatóság tranzitivitása miatt végtelen sok olyan osztója van, amelyek közül egyik sem egység, és egyik sem asszociáltja -nek. Így tehát -nek nem létezik prímtényezős felbontása, ami viszont lehetetlen, hiszen azt mondtuk, hogy -ben teljesül a számelmélet alaptétele. Csak az indirekt feltevésünk lehetett hibás, azaz bármilyen főideálokból álló halmazrendszernek szükségképpen létezik maximális eleme.
∎