Bizonyítás
Az 1. állítás: Minthogy egy ideál az egész számok gyűrűjében, ezért a 18.24. Következmény miatt ő biztosan magja egy valamilyen -ből kiinduló gyűrűhomomorfizmusnak. Ugyanezen tétel, valamint a 18.12. Definíció utáni megjegyzés miatt azonban a 18.20. Definícióban bevezetett ideál szerinti kongruencia és a 18.9. Definícióban bevezetett gyűrűhomomorfizmus szerinti kongruencia két egymással teljesen ekvivalens reláció. Ez azt jelenti, hogy az alábbiak egyszerre teljesülnek, vagy nem teljesülnek:
Azaz nincs más dolgunk, mint találni egy olyan gyűrűhomomorfizmust, amelynek a magja éppen az ideál. Vegyük észre, hogy mivel most , ezért a 18.3. Definícióban bevezetett -mel jelölt modulo maradékképző függvény értelmezhető, és épp megfelel erre a célra. Ez a függvény ugyanis a 18.7. Tétel alapján egy szürjektív gyűrűhomomorfizmus az egész számok és a modulo maradékok gyűrűje között. Ennek magja ráadásul épp az főideál, hiszen ez pontosan az egész szám többszöröseit tartalmazza. Márpedig ezekhez – és csak ezekhez – a maradékképző függvény a maradékot rendeli hozzá.
Eszerint tehát az ideál szerinti kongruencia pontosan akkor teljesül, amikor teljesül az gyűrűhomomorfizmus szerinti kongruencia. Ez utóbbi viszont pontosan akkor teljesül, ha a maradékképző függvény -hoz és -hez ugyanazt a maradékot rendeli hozzá.
A 2. állítás: Amennyiben , akkor nem értelmezett a maradékképző függvény, így ebben az esetben a 18.20. Definícióban bevezetett ideál szerinti kongruenciából kell kiindulnunk. Eszerint az kongruencia pontosan akkor teljesül, ha az különbség benne van az ideálban. Ez az ideál azonban nem más, mint az által generált főideál. Minthogy a 16.2. Tétel 4. pontja alapján a -nak önmagán kívül nincs más többszöröse, ezért a főideál mindössze a egész számból fog állni.
Eszerint tehát az kongruencia pontosan akkor teljesül, ha , vagy másként fogalmazva .
A 3. állítás az 1. és a 2. állítások általánosítása. Az főideál ugyanis pontosan az egész szám többszöröseit tartalmazza. Emiatt az különbség pontosan akkor van benne ebben az ideálban – azaz teljesül az kongruencia –, ha fennáll az oszthatóság.
A 4. állítás a 3. állítás speciális esete. Ebben az esetben , de mivel az egész szám a gyűrű egységeleme, ezért a 16.3. Definíció utáni megjegyzés miatt egyúttal egység is. Minthogy egy egységnek minden elem többszöröse, ezért az főideál valójában a teljes gyűrű lesz. Azaz ebben az esetben valóban mindig teljesül az kongruencia.
∎