Bizonyítás
Az általánosság megsértése nélkül feltehetjük, hogy az feltétel teljesül. Ha ugyanis mégsem így lenne, akkor a tétel szövege alapján szükségképpen teljesül az feltétel, és az alábbi gondolatmenet az és együtthatók szerepének felcserélésével ugyanígy végigjátszható. Először az esetet igazoljuk.
Az 1. állítás az esetben: Mivel az egyenlet megoldható, ezért a 20.13. Tétel alapján teljesül az oszthatóság. Vagyis létezik olyan egész szám, amellyel az kitüntetett közös osztót megszorozva -t kapunk. Jelöljük ezt az egész számot -mel, azaz:
A 21.1. Tétel alapján az kitüntetett közös osztó felírható az és egész számok lineáris kombinációjaként. Azaz léteznek olyan és egész számok, hogy teljesül az alábbi:
Ezt összevetve az előző egyenlettel:
Azaz lényegében megkaptuk az lineáris diofantoszi egyenlet egy megoldását:
Az és együtthatók a 21.1. Tétel bizonyításában szereplő kibővített euklidészi algoritmussal hatékonyan kiszámíthatók.
A 2. állítás az esetben: Tegyük fel, hogy az , számpár egy megoldása az egyenletnek, és helyettesítsük be ugyanebbe az egyenletbe az állításban szereplő számpárt:
A zárójeleket felbontva az alábbit kapjuk:
Szorozzuk meg mindkét oldalt az kitüntetett közös osztóval:
A tétel szövege alapján és , ezért az alábbit kapjuk:
Mivel , és teljesül az oszthatóság – hiszen közös osztó –, ezért az oszthatóság tulajdonságairól szóló 16.2. Tétel 4. pontja miatt , és így a 15.4. Tétel alapján az egyenlet mindkét oldalát lehet egyszerűsíteni vele:
Ez viszont teljesül, mivel az , számpárról tudjuk, hogy megoldása az egyenletnek.
A 3. állítás az esetben: Tegyük fel, hogy az , számpár, valamint az , számpár is megoldása az egyenletnek.
Ez a 20.13. Tétel alapján azt jelenti, hogy az és az maradékosztályok egyaránt megoldásai az lineáris kongruenciának, azaz tejesülnek az alábbiak:
A 20.2. Tétel 4. pontja miatt ez a két kongruencia kivonható egymásból. A másodikat az elsőből kivonva ezt kapjuk:
A kongruenciák egyszerűsítéséről szóló 20.3. Tétel alapján mindkét oldalt egyszerűsíthetjük -val, amennyiben az modulust is egyszerűsítjük az kitüntetett közös osztóval. Ezt végrehajtva a következőt kapjuk:
Ez a kongruencia a 20.1. Tétel 3. pontja alapján épp azt jelenti, hogy teljesül az alábbi oszthatóság:
Az oszthatóság 16.1. Definíciója alapján ez azt jelenti, hogy létezik olyan egész szám, amelyre teljesül az alábbi egyenlet:
Mindkét oldalhoz -et adva megkapjuk a tételben szereplő képletet -re:
Mostmár csak a -t kellene valahogy kifejezni -ből. Azt ugye tudjuk, hogy az , számpár, valamint az , számpár is megoldása az egyenletnek, azaz:
A második egyenletből az elsőt kivonva az alábbit kapjuk:
Az helyére a fentebb megkapott képletet behelyettesíthetjük:
Azaz:
A tétel szövege alapján , ezért mindkét oldalt az kitüntetett közös osztóval megszorozva ezt kapjuk:
Mivel , ezért a 15.4. Tétel alapján az egyenlet mindkét oldalát lehet egyszerűsíteni vele:
Mindkét oldalból -t levonva ezt kapjuk:
A tétel szövege alapján , így:
Mivel , és teljesül az oszthatóság – hiszen közös osztó –, ezért az oszthatóság tulajdonságairól szóló 16.2. Tétel 4. pontja miatt , és így a 15.4. Tétel alapján az egyenlet mindkét oldalát lehet egyszerűsíteni vele:
Mindkét oldalhoz -et adva megkapjuk a tételben szereplő képletet -re:
Ezzel a tétel mindhárom állítását igazoltuk az esetben. Erre viszonylag könnyen visszavezethetjük az esetet, amennyiben kihasználjuk azt a tényt, hogy a 15.12. Definíció utáni megjegyzés alapján ekkor . Ennek technikai részleteit az alábbiakban ismertetjük:
Az eset
Az 1. állítás az esetben: Mivel ekkor tehát , ezért az egyenlet egy megoldását az 1. állítás eddigi bizonyítása alapján kiszámíthatjuk a kibővített euklidészi algoritmus segítségével. Tegyük fel, hogy eredményként az , számpárt kapjuk, azaz teljesül az alábbi:
A 15.1. Tétel 3. pontja alapján az egyenlet baloldala átírható a következőképpen:
Azaz lényegében megkaptuk az eredeti egyenlet egy megoldását:
A 2. állítás az esetben: Tegyük fel, hogy az , számpár megoldása az egyenletnek. Ekkor az előbbivel megegyező gondolatmenet alapján az , számpár viszont megoldása az egyenletnek.
Mivel , ezért a 2. állítás eddigi bizonyítása alapján tetszőleges egész szám esetén az alábbi számpár is megoldása az egyenletnek:
A 16.8. Tétel 1. pontja alapján és az ellentettje egymás asszociáltjai – azaz pontosan ugyanazok az osztóik és a többszöröseik –, emiatt teljesül az egyenlőség, vagyis az egyenlet iménti megoldása átírható így:
Ekkor azonban az 1. állítás esetre adott bizonyítása alapján az alábbi számpár megoldása az eredeti egyenletnek:
Ha tehát kiválasztunk egy tetszőleges egész számot, akkor az iménti gondolatmenetet a helyettesítéssel végigjátszva az eredeti egyenlet egy , megoldásából valóban egy újabb megoldást kapunk a tételben szereplő képlettel:
Végül a 3. állítás az esetben: Tegyük fel, hogy az , számpár és az , számpár két tetszőleges megoldása az egyenletnek. Ekkor az 1. állítás esetre adott bizonyítása alapján az , és az , számpárok megoldásai az egyenletnek.
Mivel , ezért a 3. állítás eddigi bizonyítása alapján létezik olyan egész szám, amelyre teljesülnek az alábbiak:
A második egyenlet mindkét oldalának ellentettjét véve, továbbá ismét alkalmazva a 16.8. Tétel 1. pontja alapján fennálló egyenlőséget ezt kapjuk:
Az választással élve tehát valóban találtunk olyan egész számot, amely esetén az eredeti egyenlet bármely két , és , megoldásai között fennáll a tételben szereplő alábbi összefüggés:
∎