Bizonyítás
Az általánosság megsértése nélkül feltehetjük, hogy az m\neq 0 feltétel teljesül. Ha ugyanis mégsem így lenne, akkor a tétel szövege alapján szükségképpen teljesül az a\neq 0 feltétel, és az alábbi gondolatmenet az a és m együtthatók szerepének felcserélésével ugyanígy végigjátszható. Először az m\gt 0 esetet igazoljuk.
Az 1. állítás az m\gt 0 esetben: Mivel az egyenlet megoldható, ezért a 20.13. Tétel alapján teljesül az (a,m)|b oszthatóság. Vagyis létezik olyan egész szám, amellyel az (a,m) kitüntetett közös osztót megszorozva b-t kapunk. Jelöljük ezt az egész számot \frac{b}{(a,m)}-mel, azaz:
A 21.1. Tétel alapján az (a,m) kitüntetett közös osztó felírható az a és m egész számok lineáris kombinációjaként. Azaz léteznek olyan u és v egész számok, hogy teljesül az alábbi:
Ezt összevetve az előző egyenlettel:
Azaz lényegében megkaptuk az ax+my=b lineáris diofantoszi egyenlet egy megoldását:
Az u és v együtthatók a 21.1. Tétel bizonyításában szereplő kibővített euklidészi algoritmussal hatékonyan kiszámíthatók.
A 2. állítás az m\gt 0 esetben: Tegyük fel, hogy az x=s, y=t számpár egy megoldása az ax+my=b egyenletnek, és helyettesítsük be ugyanebbe az egyenletbe az állításban szereplő számpárt:
A zárójeleket felbontva az alábbit kapjuk:
Szorozzuk meg mindkét oldalt az (a,m) kitüntetett közös osztóval:
A tétel szövege alapján \frac{m}{(a,m)}\cdot (a,m)=m és \frac{a}{(a,m)}\cdot (a,m)=a, ezért az alábbit kapjuk:
Mivel m\neq 0, és teljesül az (a,m)|m oszthatóság – hiszen (a,m) közös osztó –, ezért az oszthatóság tulajdonságairól szóló 16.2. Tétel 4. pontja miatt (a,m)\neq 0, és így a 15.4. Tétel alapján az egyenlet mindkét oldalát lehet egyszerűsíteni vele:
Ez viszont teljesül, mivel az x=s, y=t számpárról tudjuk, hogy megoldása az ax+my=b egyenletnek.
A 3. állítás az m\gt 0 esetben: Tegyük fel, hogy az x=s_1, y=t_1 számpár, valamint az x=s_2, y=t_2 számpár is megoldása az ax+my=b egyenletnek.
Ez a 20.13. Tétel alapján azt jelenti, hogy az [s_1]_m és az [s_2]_m maradékosztályok egyaránt megoldásai az ax\equiv b\pmod m lineáris kongruenciának, azaz tejesülnek az alábbiak:
A 20.2. Tétel 4. pontja miatt ez a két kongruencia kivonható egymásból. A másodikat az elsőből kivonva ezt kapjuk:
A kongruenciák egyszerűsítéséről szóló 20.3. Tétel alapján mindkét oldalt egyszerűsíthetjük a-val, amennyiben az m modulust is egyszerűsítjük az (a,m) kitüntetett közös osztóval. Ezt végrehajtva a következőt kapjuk:
Ez a kongruencia a 20.1. Tétel 3. pontja alapján épp azt jelenti, hogy teljesül az alábbi oszthatóság:
Az oszthatóság 16.1. Definíciója alapján ez azt jelenti, hogy létezik olyan k egész szám, amelyre teljesül az alábbi egyenlet:
Mindkét oldalhoz s_1-et adva megkapjuk a tételben szereplő képletet s_2-re:
Mostmár csak a t_2-t kellene valahogy kifejezni t_1-ből. Azt ugye tudjuk, hogy az x=s_1, y=t_1 számpár, valamint az x=s_2, y=t_2 számpár is megoldása az ax+my=b egyenletnek, azaz:
A második egyenletből az elsőt kivonva az alábbit kapjuk:
Az s_2 helyére a fentebb megkapott képletet behelyettesíthetjük:
Azaz:
A tétel szövege alapján \frac{m}{(a,m)}\cdot (a,m)=m, ezért mindkét oldalt az (a,m) kitüntetett közös osztóval megszorozva ezt kapjuk:
Mivel m\neq 0, ezért a 15.4. Tétel alapján az egyenlet mindkét oldalát lehet egyszerűsíteni vele:
Mindkét oldalból ak-t levonva ezt kapjuk:
A tétel szövege alapján \frac{a}{(a,m)}\cdot (a,m)=a, így:
Mivel m\neq 0, és teljesül az (a,m)|m oszthatóság – hiszen (a,m) közös osztó –, ezért az oszthatóság tulajdonságairól szóló 16.2. Tétel 4. pontja miatt (a,m)\neq 0, és így a 15.4. Tétel alapján az egyenlet mindkét oldalát lehet egyszerűsíteni vele:
Mindkét oldalhoz t_1-et adva megkapjuk a tételben szereplő képletet t_2-re:
Ezzel a tétel mindhárom állítását igazoltuk az m\gt 0 esetben. Erre viszonylag könnyen visszavezethetjük az m\lt 0 esetet, amennyiben kihasználjuk azt a tényt, hogy a 15.12. Definíció utáni megjegyzés alapján ekkor -m\gt 0. Ennek technikai részleteit az alábbiakban ismertetjük:
Az m\lt 0 eset
Az 1. állítás az m\lt 0 esetben: Mivel ekkor tehát -m\gt 0, ezért az ax+(-m)y=b egyenlet egy megoldását az 1. állítás eddigi bizonyítása alapján kiszámíthatjuk a kibővített euklidészi algoritmus segítségével. Tegyük fel, hogy eredményként az x=s, y=t számpárt kapjuk, azaz teljesül az alábbi:
A 15.1. Tétel 3. pontja alapján az egyenlet baloldala átírható a következőképpen:
Azaz lényegében megkaptuk az eredeti ax+my=b egyenlet egy megoldását:
A 2. állítás az m\lt 0 esetben: Tegyük fel, hogy az x=s, y=t számpár megoldása az ax+my=b egyenletnek. Ekkor az előbbivel megegyező gondolatmenet alapján az x=s, y=-t számpár viszont megoldása az ax+(-m)y=b egyenletnek.
Mivel -m\gt 0, ezért a 2. állítás eddigi bizonyítása alapján tetszőleges k egész szám esetén az alábbi számpár is megoldása az ax+(-m)y=b egyenletnek:
A 16.8. Tétel 1. pontja alapján m és az ellentettje egymás asszociáltjai – azaz pontosan ugyanazok az osztóik és a többszöröseik –, emiatt teljesül az (a,-m)=(a,m) egyenlőség, vagyis az ax+(-m)y=b egyenlet iménti megoldása átírható így:
Ekkor azonban az 1. állítás m\lt 0 esetre adott bizonyítása alapján az alábbi számpár megoldása az eredeti ax+my=b egyenletnek:
Ha tehát kiválasztunk egy tetszőleges l egész számot, akkor az iménti gondolatmenetet a k=-l helyettesítéssel végigjátszva az eredeti ax+my=b egyenlet egy x=s, y=t megoldásából valóban egy újabb megoldást kapunk a tételben szereplő képlettel:
Végül a 3. állítás az m\lt 0 esetben: Tegyük fel, hogy az x=s_1, y=t_1 számpár és az x=s_2, y=t_2 számpár két tetszőleges megoldása az ax+my=b egyenletnek. Ekkor az 1. állítás m\lt 0 esetre adott bizonyítása alapján az x=s_1, y=-t_1 és az x=s_2, y=-t_2 számpárok megoldásai az ax+(-m)y=b egyenletnek.
Mivel -m\gt 0, ezért a 3. állítás eddigi bizonyítása alapján létezik olyan k egész szám, amelyre teljesülnek az alábbiak:
A második egyenlet mindkét oldalának ellentettjét véve, továbbá ismét alkalmazva a 16.8. Tétel 1. pontja alapján fennálló (a,-m)=(a,m) egyenlőséget ezt kapjuk:
Az l=-k választással élve tehát valóban találtunk olyan egész számot, amely esetén az eredeti ax+my=b egyenlet bármely két x=s_1, y=t_1 és x=s_2, y=t_2 megoldásai között fennáll a tételben szereplő alábbi összefüggés:
∎