Bizonyítás
Tegyük fel ugyanis indirekt, hogy egy valamilyen elem relatív prím -hez, de nem relatív prím -hoz. Ez a 17.10. Definíció alapján azt jelentené, hogy létezik olyan elem, amely közös osztója -nak és -nek, de nem egység. Ekkor a 16.2. Tétel 7. pontja miatt közös osztója lenne -nek és -nek, és mivel nem egység, ezért – szintén a 17.10. Definíció alapján – nem lehetne relatív prím az szorzathoz. Ilyen közös osztó tehát nem létezhet, következésképp minden -hez relatív prím elem egyben relatív prím -hoz. Ehhez hasonlóan igazolható, hogy minden -hez relatív prím elem egyben relatív prím -hez is.
Visszafelé: Tegyük fel, hogy egy valamilyen elem relatív prím -hoz is és -hez is. Ez a 17.10. Definíció utáni megjegyzés alapján az alábbiakat jelenti:
Ekkor a 20.11. Tételben megfogalmazott Bézout-lemma miatt felírhatók az alábbi lineáris kombinációk:
A két egyenletet összeszorozhatjuk:
Bontsuk fel a zárójeleket:
Végül emeljük ki -t és -t a baloldali tagokból, és jelöljük az így kapott együtthatókat -val és -vel:
Azaz lényegében előállítottuk az egységelemet és lineáris kombinációjaként az és együtthatók segítségével. Mivel az egységelem a 16.3. Definíció utáni megjegyzés alapján mindig egység, ezért ő osztója minden elemnek, tehát közös osztója -nek és -nek. Ekkor azonban alkalmazható a 20.11. Tétel utáni megjegyzésben szereplő állítás – a Bézout-lemma megfordítása –, amely szerint tehát , és így valóban relatív prím az szorzathoz.
∎