Bizonyítás

Tegyük fel ugyanis indirekt, hogy egy valamilyen cc elem relatív prím abab-hez, de nem relatív prím aa-hoz. Ez a 17.10. Definíció alapján azt jelentené, hogy létezik olyan nn elem, amely közös osztója aa-nak és cc-nek, de nem egység. Ekkor a 16.2. Tétel 7. pontja miatt nn közös osztója lenne abab-nek és cc-nek, és mivel nem egység, ezért – szintén a 17.10. Definíció alapján – cc nem lehetne relatív prím az abab szorzathoz. Ilyen nn közös osztó tehát nem létezhet, következésképp minden abab-hez relatív prím elem egyben relatív prím aa-hoz. Ehhez hasonlóan igazolható, hogy minden abab-hez relatív prím elem egyben relatív prím bb-hez is.

Visszafelé: Tegyük fel, hogy egy valamilyen cc elem relatív prím aa-hoz is és bb-hez is. Ez a 17.10. Definíció utáni megjegyzés alapján az alábbiakat jelenti:

(c,a)1(c,b)1\begin{aligned} (c,a)\sim 1 \\ (c,b)\sim 1 \end{aligned}

Ekkor a 20.11. Tételben megfogalmazott Bézout-lemma miatt felírhatók az alábbi lineáris kombinációk:

u1c+v1a=1u2c+v2b=1\begin{aligned} u_1c+v_1a=1 \\ u_2c+v_2b=1 \end{aligned}

A két egyenletet összeszorozhatjuk:

(u1c+v1a)(u2c+v2b)=1(u_1c+v_1a)(u_2c+v_2b)=1

Bontsuk fel a zárójeleket:

u1u2cc+u1v2bc+v1u2ac+v1v2ab=1u_1u_2cc+u_1v_2bc+v_1u_2ac+v_1v_2ab=1

Végül emeljük ki cc-t és abab-t a baloldali tagokból, és jelöljük az így kapott együtthatókat UU-val és VV-vel:

(u1u2c+u1v2b+v1u2a)=Uc+(v1v2)=Vab=1\underbrace{(u_1u_2c+u_1v_2b+v_1u_2a)}_{=U}\cdot c + \underbrace{(v_1v_2)}_{=V}\cdot ab=1

Azaz lényegében előállítottuk az egységelemet cc és abab lineáris kombinációjaként az UU és VV együtthatók segítségével. Mivel az egységelem a 16.3. Definíció utáni megjegyzés alapján mindig egység, ezért ő osztója minden elemnek, tehát közös osztója cc-nek és abab-nek. Ekkor azonban alkalmazható a 20.11. Tétel utáni megjegyzésben szereplő állítás – a Bézout-lemma megfordítása –, amely szerint tehát (c,ab)1(c,ab)\sim 1, és így cc valóban relatív prím az abab szorzathoz.