Bizonyítás
Előszöris megjegyezzük, hogy a 18.17. Tétel alapján ideál -ben, így a bizonyítandó állításban szereplő gyűrűizomorfizmus baloldala a 18.23. Tétel szerint valóban egy gyűrű, nevezetesen az faktorgyűrű. Igaz továbbá, hogy a 18.16. Tétel alapján részgyűrű abban a gyűrűben, ahová mutat, így a jobboldal is egy gyűrű. Az
kifejezés tehát értelmes, mert tényleg egy gyűrűizomorfizmust jelöl. Most megmutatjuk, hogy ez a gyűrűizomorfizmus valóban fennáll a két gyűrű között.
Az faktorgyűrű elemei a – mint ideál – szerinti maradékosztályok. Ezek a 18.12. Definíció utáni megjegyzés alapján pontosan ugyanazok a maradékosztályok lesznek, mint a 18.9. Definíció által definiált gyűrűhomomorfizmus szerinti maradékosztályok. Most megadunk egy
leképezést e faktorgyűrű és az gyűrűhomomorfizmus képe – azaz – között.
Ennek a leképezésnek az alábbi képletét az gyűrű elemeinek és az gyűrűhomomorfizmusnak a segítségével konstruáljuk meg. A képlet azt fejezi ki, hogy minden elem esetén a leképezés az -et tartalmazó maradékosztályhoz épp azt az elemet rendeli hozzá a célgyűrűből – azaz -ből –, amelyet az gyűrűhomomorfizmus is hozzárendel magához az elemhez:
A 18.12. ábra mutatja a leképezés iménti konstrukcióját.
Ez egy értelmes leképezés, ha ugyanis valamely és elemek ugyanabban a szerinti maradékosztályban vannak, akkor a 18.20. Definíció szerint az ő különbségük benne van a ideálban. Ez viszont ugye magja, tehát a 18.12. Definíció utáni megjegyzés alapján ez épp azt jelenti, hogy az szerinti képük megegyezik. Vagyis a leképezés eredménye nem függ attól, hogy a bemeneti maradékosztály mely reprezentánselemének segítségével számítottuk azt ki a fenti képlettel.
Azt kell még igazolni, hogy a leképezés bijektív, ami a 18.6. Definíció alapján azt jelenti, hogy egyszerre injektív és szürjektív. Az injektivitáshoz azt kell megmutatnunk, hogy egymástól különböző maradékosztályok szerinti képe is különbözik. Tegyük fel ezért indirekt, hogy az gyűrű és elemei két egymástól különböző maradékosztályt reprezentálnak, ám e két maradékosztálynak ennek ellenére ugyanaz a szerinti képe, azaz:
Ez a leképezés definíciója alapján azt jelentené, hogy:
De ez ellentmondás, hiszen ez azt jelentené, hogy és mégis ugyanabban a maradékosztályban vannak. Tehát valóban injektív.
Most igazoljuk a szürjektivitást. Ez a 18.6. Definíció alapján azt jelenti, hogy célgyűrűben nincs olyan elem, amely ne lenne képe valamely maradékosztálynak a leképezés szerint. Ez viszont természetesen teljesül, hiszen a célgyűrű nem más, mint , azaz az gyűrűhomomorfizmus képe. Következésképp minden itt lévő elemhez létezik olyan elem az gyűrűben, amelyre
teljesül. Ez épp azt jelenti, hogy az elem benne van az maradékosztályban, amelyhez viszont a leképezés rendeli hozzá az elemet a célgyűrűben. A függvény tehát valóban szürjektív.
Végül művelettartási tulajdonságai az őt definiáló képletből már könnyen adódnak. Az alábbi levezetésben az eredeti gyűrű műveleteit a szokásos és , az faktorgyűrű műveleteit a és , végül az célgyűrű műveleteit a és szimbólumokkal jelöltük:
∎