Bizonyítás

Jelöljük tehát II-vel azt a halmazt, amely pontosan az

r1a1+r2a2++rnanr_1a_1+r_2a_2+\ldots +r_na_n

alakban felírható elemeket tartalmazza. Azt kell tehát bizonyítani, hogy II a legszűkebb olyan ideál, amely tartalmazza az a1a_1, a2a_2, ..., ana_n elemeket.

Kezdjük annak igazolásával, hogy II ideál. Ehhez a 18.18. Definíció alapján azt kell megmutatni, hogy II részgyűrű – amihez a 18.15. Tétel feltételeit fogjuk ellenőrizni –, valamint, hogy II tetszőleges elemét megszorozva bármelyik RR-beli elemmel az eredmény benne van II-ben. Ellenőrizzük ezeket a feltételeket sorban.

Összeadásra való zártság

Legyen rr és ss az II halmaz két tetszőleges eleme. Mivel ők II elemei, ezért felírhatók a tételben szereplő alakban:

r=r1a1+r2a2++rnans=s1a1+s2a2++snan\begin{aligned} r &= r_1a_1+r_2a_2+\ldots +r_na_n \\ s &= s_1a_1+s_2a_2+\ldots +s_na_n \end{aligned}

Ekkor ezek összege szintén a tételben szereplő alakban írható fel a disztributivitási szabályok miatt:

r+s=(r1+s1)a1+(r2+s2)a2++(rn+sn)anr+s = (r_1+s_1)a_1+(r_2+s_2)a_2+\ldots +(r_n+s_n)a_n

Emiatt az r+sr+s összeg szintén benne van II-ben, amely tehát valóban zárt az összeadásra nézve.

Szorzásra való zártság

Legyen ss az II halmaz tetszőleges eleme. Mivel sIs\in I, ezért ő felírható a tételben szereplő alakban:

s=s1a1+s2a2++snans = s_1a_1+s_2a_2+\ldots +s_na_n

Ezt megszorozva tetszőleges rRr\in R elemmel az így kapott szorzat szintén a tételben szereplő alakban írható fel a disztributivitási szabályok és a szorzás asszociativitása miatt:

rs=r(s1a1+s2a2++snan)==r(s1a1)+r(s2a2)++r(snan)==(rs1)a1+(rs2)a2++(rsn)an\begin{aligned} rs&=r\cdot (s_1a_1+s_2a_2+\ldots +s_na_n)= \\ &=r(s_1a_1)+r(s_2a_2)+\ldots +r(s_na_n)= \\ &=(rs_1)a_1+(rs_2)a_2+\ldots +(rs_n)a_n \end{aligned}

Emiatt az rsrs szorzat szintén benne van II-ben. Mivel rr tetszőleges RR-beli elem lehet – beleértve persze az II-beli elemeket is –, ezért II nemcsak az önmagán belüli szorzásra nézve zárt, hanem a tetszőleges RR-beli elemekkel való szorzásokra nézve is.

Tartalmazza a nullelemet

Ez nyilvánvaló, hiszen a nullelem felírható a tételben szereplő alakban:

0=0a1+0a2++0an0=0a_1+0a_2+\ldots +0a_n
Ellentettképzésre való zártság

Legyen rr az II halmaz tetszőleges eleme. Mivel rIr\in I, ezért ő felírható a tételben szereplő alakban:

r=r1a1+r2a2++rnanr=r_1a_1+r_2a_2+\ldots +r_na_n

De ekkor ennek ellentettje a 15.1. Tétel 5. és 3. pontja miatt szintén felírható ilyen alakban:

r=(r1a1+r2a2++rnan)==((r1a1))+((r2a2))((rnan))=(r1)a1+(r2)a2++(rn)an=\begin{aligned} -r&=-(r_1a_1+r_2a_2+\ldots +r_na_n)= \\ &=(-(r_1a_1))+(-(r_2a_2))\ldots (-(r_na_n)) \\ &=(-r_1)a_1+(-r_2)a_2+\ldots +(-r_n)a_n= \\ \end{aligned}

Emiatt (r)(-r) szintén benne van II-ben, amely tehát zárt az ellentettképzésre is.

Az II halmaz tehát valóban ideál, ráadásul ő tartalmazza az a1a_1, a2a_2, ..., ana_n generátorelemeket. Nyilván, hiszen RR egységelemes, és így az egységelemet 11-gyel jelölve mindegyikük felírható a tételben szereplő alakban:

a1=1a1+0a2+0a3++0ana2=0a1+1a2+0a3++0ana3=0a1+0a2+1a3++0anan=0a1+0a2+0a3++1an\begin{aligned} a_1&=1a_1 + 0a_2 + 0a_3 +\ldots +0a_n \\ a_2&=0a_1 + 1a_2 + 0a_3 +\ldots +0a_n \\ a_3&=0a_1 + 0a_2 + 1a_3 +\ldots +0a_n \\ &\vdots \\ a_n&=0a_1 + 0a_2 + 0a_3 +\ldots +1a_n \end{aligned}

Azt tehát már tudjuk, hogy II egy olyan ideál, amely tartalmazza az a1a_1, a2a_2, ..., ana_n generátorelemeket. Annyit kell még igazolni, hogy ő a legszűkebb ilyen ideál.

A 19.7. Definíció és az utána lévő megjegyzés értelmében ez azt jelenti, hogy ha JJ egy tetszőleges ideál, amely szintén tartalmazza a generátorelemeket, akkor IJI\sube J-nek kellene teljesülnie.

Tekintsünk tehát egy tetszőleges tIt\in I elemet, és mutassuk meg, hogy ekkor tJt\in J is teljesül. Mivel tIt\in I, ezért ő felírható a tételben szereplő alakban:

t=t1a1+t2a2++tnant=t_1a_1+t_2a_2+\ldots +t_na_n

Azt ugye tudjuk, hogy JJ tartalmazza az a1a_1, a2a_2, ..., ana_n generátorelemeket. Tekintve, hogy JJ ideál, ezért a 18.18. Definíció miatt tartalmazza a t1a1t_1a_1, t2a2t_2a_2, ..., tnant_na_n szorzatokat is. Továbbá ideál lévén ő egyúttal részgyűrű is, ami a 18.15. Tétel 1. pontja alapján zárt az összeadásra nézve, azaz tartalmazza a

t=t1a1+t2a2++tnant=t_1a_1+t_2a_2+\ldots +t_na_n

összeget is, és így valóban tJt\in J.