Bizonyítás
A 17.17. Definíció 1. pontja alapján egyrészt azt kell megmutatni, hogy tetszőleges és egész számokhoz léteznek és egész számok úgy, hogy teljesül az alábbi egyenlet:
Másrészt pedig a 17.17. Definíció 2. pontja alapján azt is meg kell mutatni, hogy emellett legalább az egyik teljesül az alábbiak közül:
Mivel a gyűrűben vagyunk, és a 17.19. Definíció alapján ekvivalens -val, ezért ez utóbbi feltétel az alábbi rövidebb alakban is leírható:
A bizonyítás további részében ezt az alakot fogjuk használni.
A bizonyítás konstruktív lesz, azaz és létezését azáltal igazoljuk, hogy egy eljárást mutatunk a kiszámításukra. Ez az eljárás a gyakorlatban nem lenne túl hatékony, ám nekünk a bizonyításhoz épp elegendő lesz. Továbbá ki fogjuk használni, hogy a 15.18. Tételben definiált reláció teljesíti a 15.11. Definícióban megfogalmazott rendezési axiómákat.
Először szorítkozzunk arra az esetre, amikor egyik bemeneti számunk sem negatív, azaz teljesülnek az alábbiak:
Az eljárás lényege, hogy a hányadost és a maradékot próbálgatással keressük meg az alábbi lépéseket végrehajtva:
Itt az -edik lépésben kipróbált hányados-jelöltet -vel, míg az ugyanebben a lépésben kipróbált maradék-jelöltet -vel jelöltük.
Nyilván mindegyik egyenlet teljesül, hiszen minden lépésben tulajdonképpen annyi történik, hogy a jobboldalhoz hozzá is adunk, és ki is vonunk -t. Csak épp a hozzáadást a hányados-jelölt -gyel történő megnövelésével, míg a kivonást a maradék-jelölt -vel történő csökkentésével érjük el. Emiatt az -edik lépésből az -edik lépésbe így jutunk:
Az eljárás megkezdésekor a kiinduló állapot: és .
Az eljárást mindaddig nem fejezzük be, ameddig az aktuális maradék-jelöltre már igaz nem lesz, hogy . A befejezés előtti lépésekben tehát még , és ezekben az esetekben, mivel a 15.11. Definíció szerinti 1. rendezési axióma alapján a reláció kompatibilis az összeadással, ezért teljesül az alábbi:
Azaz egyrészt minden újabb lépésben folyamatosan nemnegatív maradék-jelölteket kapunk, azok tehát mindannyian természetes számok.
Másrészt, mivel , ezért , de ugye a bizonyítás elején egyelőre kikötöttük, hogy , emiatt:
Azaz minden újabb lépésben szigorúan kisebb maradék-jelölteket kapunk, mint az azt megelőző lépésben.
Az eljárás emiatt nyilván véges számú lépés után garantáltan befejeződik, máskülönben egy végtelen leszálló természetes számokból álló sorozatot kapnánk, ami a 17.15. Tétel miatt ellentmondás. Az utolsó lépésben tehát az előbbiek alapján kaptunk egy olyan hányadost és maradékot, amelyekre teljesül, hogy
A lenti egyenlőtlenség viszont ebben a speciális esetben – tehát amikor – a 17.19. Definíció alapján az abszolút értékekre vonatkozóan épp azt jelenti, hogy
Azaz ebben az esetben teljesülnek a euklidészi függvényre vonatkozó követelmények.
Eddig tehát azt az esetet fedtük le, amikoris és . Ennek az eredménynek az általánosítása a többi előjel-kombinációra már egyszerű. Az alábbiakban ennek technikai részleteit ismertetjük.
Ekkor a 15.9. Lemma 1. pontja miatt , tehát a fenti eljárás szóról szóra megismételhető, csak ekkor helyét veszi át. Az utolsó lépésben így kapunk egy olyan hányadost és maradékot, amelyekre teljesülnek az alábbiak:
A lenti egyenlőtlenség viszont ebben a speciális esetben – tehát amikor – a 17.19. Definíció alapján az abszolút értékekre vonatkozóan épp azt jelenti, hogy
Nekünk azonban -nak helyett a -vel történő maradékos osztására, és ezért a helyett a abszolút értékre van szükségünk. De semmi gond, mivel a 15.1. Tétel 3. pontja, valamint az abszolútérték-függvény 17.19. Definíciója miatt a fenti egyenlet és az abszolút értékekre vonatkozó egyenlőtlenség átírható:
Azaz ebben az esetben is teljesülnek a euklidészi függvényre vonatkozó követelmények.
Ekkor a 15.9. Lemma 1. pontja miatt , tehát a fenti eljárás szóról szóra megismételhető, csak ekkor helyét veszi át. Az utolsó lépésben így kapunk egy olyan hányadost és maradékot, amelyekre teljesülnek az alábbiak:
A lenti egyenlőtlenség viszont ebben a speciális esetben – tehát amikor – a 17.19. Definíció alapján az abszolút értékekre vonatkozóan épp azt jelenti, hogy
Nekünk azonban helyett -nak a -vel történő maradékos osztására van szükségünk. De semmi gond, mivel a 15.1. Tétel 2., 5. és 3. pontjai, valamint az abszolútérték-függvény 17.19. Definíciója miatt a fenti egyenlet és az abszolút értékekre vonatkozó egyenlőtlenség átírható:
Azaz ebben az esetben is teljesülnek a euklidészi függvényre vonatkozó követelmények.
Ekkor a 15.9. Lemma 1. pontja miatt és , tehát a fenti eljárás szóról szóra megismételhető, csak ekkor helyét és helyét veszi át. Az utolsó lépésben így kapunk egy olyan hányadost és maradékot, amelyekre teljesülnek az alábbiak:
A lenti egyenlőtlenség viszont ebben a speciális esetben – tehát amikor – a 17.19. Definíció alapján az abszolút értékekre vonatkozóan épp azt jelenti, hogy
Nekünk azonban helyett -nak a helyett -vel történő maradékos osztására, és ezért a helyett a abszolút értékre van szükségünk. De semmi gond, mivel a 15.1. Tétel 2., 5., 3. és 4. pontjai, valamint az abszolútérték-függvény 17.19. Definíciója miatt a fenti egyenlet és az abszolút értékekre vonatkozó egyenlőtlenség átírható:
Azaz ebben az esetben is teljesülnek a euklidészi függvényre vonatkozó követelmények.
Ezzel már minden esetet lefedtünk, azaz tetszőleges és elemek között elvégezhető az abszolútérték-függvény szerinti maradékos osztás. Ez a függvény tehát valóban egy euklidészi függvény a gyűrűn.
∎