Bizonyítás
Legyen egy tetszőleges euklidészi függvény -hez. Ilyen ugye létezik, mivel euklidészi gyűrű. A bizonyítás konstruktív lesz, azaz felhasználásával definiálni fogunk egy olyan függvényt, amely maga is euklidészi függvény, de ezen felül teljesíti a tételben szereplő monotonitási tulajdonságot is.
Tegyük fel, hogy valamilyen tetszőleges elemre szeretnénk kiszámítani a függvényértéket. Ehhez először képezzük a elem összes nemnulla többszörösének az függvény szerinti értékét, azaz minden -beli elemre kiszámítjuk az természetes számokat. Ezután válasszuk értékének ezek közül a legkisebbet, amely ugye a 17.15. Tétel miatt biztosan létezik. Más szavakkal a függvényérték legyen az eredeti függvénynek a elem nemnulla többszörösein felvett minimuma.
A függvény iménti definíciója alapján tehát a tételben szereplő és elemek esetén létezik olyan elem, amelyre teljesül. Nevezetesen épp az a elem, amelyre az felveszi a minimumát.
Mivel ugyanakkor az szorzat az elemen kívül az elemnek is egy nemnulla többszöröse, ezért ismét a függvény fenti definíciója miatt:
De mivel azt mondtuk, hogy , ezért valóban fennáll a tételben szereplő egyenlőtlenség:
Már csak annyit kell igazolni, hogy maga is euklidészi függvény -hez. Legyen egy tetszőleges nemnulla -beli elem, valamint válasszuk ki -nek egy olyan nemnulla többszörösét, amelyre az eredeti euklidészi függvény épp a minimumát veszi fel. Ez ugye biztosan létezik, mint azt már láttuk fentebb. Azaz válasszunk ki egy olyan elemet, amelyre
Minthogy és ezért a nullosztómentesség miatt . Azaz tetszőleges elem maradékosan elosztható a elemmel az eredeti euklidészi függvény szerint. Ez azt jelenti, hogy létezik olyan hányados és maradék, amelyekre teljesül az alábbi egyenlet:
Továbbá az alábbiak közül legalább az egyik teljesül:
Az általánosság megsértése nélkül feltehetjük, hogy , és így az -re vonatkozó egyenlőtlenség áll fenn, máskülönben a további lépésekben amúgysem nyernénk semmilyen további információt -ről.
Egyrészt a függvény definíciója miatt , hiszen a 16.2. Tétel 1. pontja alapján önmagának is többszöröse. Másrészt viszont a elemet épp úgy választottuk ki, hogy teljesüljön. Létezik tehát olyan hányados – nevezetesen – és maradék – nevezetesen –, amelyre teljesülnek az alábbiak:
Azaz tetszőleges elem tetszőleges elemmel maradékosan elosztható a függvény szerint is, így valóban egy euklidészi függvény.
∎