Bizonyítás
Legyen és az két tetszőleges eleme, és jelöljük -rel a nullelemet. Az általánosság megsértése nélkül feltételezhetjük, hogy és , minden más esetben ugyanis a 17.6. Tételből azonnal megkapjuk a keresett kitüntetett közös osztót.
Mivel euklidészi gyűrű, ezért a 17.17. Definíció 1. pontja szerint és között elvégezhető a maradékos osztás egy valamilyen euklidészi függvény szerint. Azaz -ben létezik hányados és maradék -ben úgy, hogy teljesüljön az alábbi egyenlet:
Ekkor a 17.17. Definíció 2. pontja szerint az alábbiak közül legalább az egyik teljesül:
Ha , akkor a 17.13. Tétel, valamint a 17.6. Tétel 4. pontja alapján lesz a kitüntetett közös osztó, hiszen
Ha viszont , akkor egyrészt a 17.17. Definíció 2. pontja értelmében szükségképpen teljesül az alábbi szigorú egyenlőtlenség:
Másrészt pedig a 17.17. Definíció 1. pontja alapján ezúttal és között ismét elvégezhető az szerinti maradékos osztás.
Ezt az eljárást mindaddig folytatjuk, amíg meg nem kapjuk a nullelemet maradékként valamelyik lépésben. Ekkor – ismételten a 17.13. Tétel, és a 17.6. Tétel 4. pontja miatt – az utolsó olyan maradék lesz a kitüntetett közös osztó, amely nem a nullelem.
Az eljárás garantáltan véget fog érni véges számú lépés után, máskülönben a maradékos osztások során előállna az alábbi, természetes számokból álló végtelen sorozat:
Ez -nek egy olyan részhalmaza lenne, amelynek a 17.16. Tétel miatt nincs minimuma, ami viszont a 17.15. Tétel alapján lehetetlen. Így az euklidészi algoritmus garantáltan leáll véges számú lépés után, és előállítja az és kitüntetett közös osztóját, amely tehát az utolsó nemnulla maradék lesz.
∎