Bizonyítás

A φ(pk)\varphi(p^k) a 20.18. Következmény alapján a 00, 11, 22, ..., pk1p^k-1 közül a pkp^k-hoz relatív prímek számát adja meg. Nincs más dolgunk tehát, mint ezeket megszámlálni. A 21.4. Lemma szerint egy tetszőleges aa egész szám akkor és csak akkor relatív prím pkp^k-hoz, ha nem osztható pp-vel.

Ahhoz tehát, hogy megkapjuk φ(pk)\varphi(p^k) értékét, meg kell számolnunk, hogy összesen hány pp-vel osztható egész szám van az első pkp^k darab pozitív egész szám között. A 21.4. Lemma alapján ugyanis épp az ezeken kívüli számok lesznek relatív prímek pkp^k-hoz. A pp-vel osztható számok ebben a tartományban az alábbiak lesznek:

1p2p3ppk1p\begin{aligned}1&\cdot p \\ 2&\cdot p \\ 3&\cdot p \\ &\vdots \\ p^{k-1}&\cdot p\end{aligned}

Ezek száma tehát összesen pk1p^{k-1}. Ezt levonva pkp^k-ból valóban φ(pk)\varphi(p^k) értékét kapjuk, ahogyan a tétel állítja:

φ(pk)=pkpk1\varphi(p^k)=p^k-p^{k-1}

Végül a speciális eset: A φ(p)\varphi(p) a 20.18. Következmény alapján a 00, 11, 22, ..., p1p-1 számok közül a pp-hez relatív prímek számát adja meg. Ezt ugyanúgy a 21.4. Lemma alapján tudjuk megszámlálni: megszámláljuk, hogy hány pp-vel osztható van ezek között, majd ezt levonjuk a darabszámukból, ami ugye pp.

A 00 biztosan osztható pp-vel a 16.2. Tétel 3. pontja miatt. A felsorolt további számok közül viszont egyik sem osztható pp-vel. Tegyük fel ugyanis indirekt, hogy nem ez a helyzet, vagyis létezik olyan rr közöttük, hogy prp|r. Ebből a 17.2. Lemma alapján prp\leq r következne, ami ellentmondás.

Mivel tehát a 00, 11, 22, ..., p1p-1 számok közül csak a 00 volt osztható pp-vel, így a 21.4. Lemma alapján valóban a maradék p1p-1 darab szám lesz relatív prím pp-hez, azaz:

φ(p)=p1\varphi(p)=p-1