Megjegyzés
A gyűrűizomorfizmusra, mint gyűrűk közötti relációra teljesülnek az alábbi tulajdonságok:
Nyilván, hiszen az f(a)=a leképezés nyilvánvalóan gyűrűizomorfizmus R-ből önmagába.
Nyilván, hiszen ha a nyilak irányát megfordítjuk, akkor az így kapott fordított irányú g leképezés is kölcsönösen egyértelmű. Ez azt jelenti, hogy ha x_S az S gyűrű tetszőleges eleme, akkor létezik olyan x_R elem az R gyűrűben, amelyre teljesülnek az alábbiak:
Ekkor azonban f művelettartó tulajdonságai, valamint a fentiek miatt teljesülnek az alábbi egyenletek:
A g leképezés tehát szintén gyűrűizomorfizmus, csak épp S-ből mutat R-be.
Jelöljük ugyanis f_{RS}-sel az R-ből S-be mutató, f_{ST}-vel pedig az S-ből T-be mutató gyűrűizomorfizmust. Ezek után definiáljuk az R-ből közvetlenül T-be mutató g leképezést f_{RS} és f_{ST} egymás után alkalmazásaként. Azaz tetszőleges R-beli x elemre legyen
A 18.5. ábrán azonnal látszik, hogy az R-ből T-be mutató g leképezés tulajdonképpen az f_{RS} és f_{ST} leképezéseket reprezentáló nyilak összekapcsolása, amely nyilván kölcsönösen egyértelmű:
A művelettartó tulajdonságok könnyen adódnak az f_{RS} és f_{ST} gyűrűizomorfizmusok hasonló tulajdonságaiból. Az alábbi levezetésben az R gyűrű műveleteit a + és \cdot, az S gyűrű műveleteit a \oplus és \odot, végül a T gyűrű műveleteit a \boxplus és \boxdot szimbólumokkal jelöltük:
♣